Bejelentés



Cintia Tündéres , mesés oldala
Szép Tündérország támad föl szívemben

MENÜ










Volt egyszer, ha nem lett volna, el sem mondanám, volt egy rettenetes nagy hegy. Annak a hegynek a tetején terült el egy mesebeli ország. Ennek az országnak a kellős közepében állt a királyi palota....




...Volt egyszer, ha nem lett volna, el sem mondanám, volt egy rettenetes nagy hegy. Annak a hegynek a tetején terült el egy mesebeli ország. Ennek az országnak a kellős közepében állt a királyi palota. Itt élt a király, s a királynak a fia. Ez a szép délceg királyfi igen szeretett vadászni. Egyszer éppen az erdőben kóborgott, amikor föl talált nézni egy fa tetejére. Látott ott egy akkora madarat, hogy azt hitte, egy felhőt lát. Kapta a puskáját, célba vette, hát csak halljatok csudát, a madár megszólalt:


- Ne lőj meg, királyfi, hanem vigyél haza. Az egyik szárnyam most fáj, de ha meggyógyult, jó tett helyében jót várj.


Hazament a királyfi, befogatott a béresekkel két szekérbe. De úgy értsétek, gyerekek, az egyik szekér után kötötték a másikat, és az elsőbe hat ökröt fogtak. Kimentek az erdőbe az alá a fa alá, amelyiken a madár volt. Mondja a királyfi:


- Na, te madár, ereszkedj le a szekeremre, mert hazaviszlek. De mielőtt leereszkedsz, mondd meg a nevedet.


- Hát tudd meg, királyfi, én is olyan királyfi vagyok, mint te, csakhogy az én apám a griffek királya.


- Úgy, akkor te griffmadár vagy?


- Igen, eltaláltad, királyfi, griff vagyok. Leereszkedett a griff a szekérre, de úgy ropogott alatta a két szekér, hogy csak na. Volt az ökröknek, mit húzzanak. Ahogy hazaértek, a griffmadarat a csűrös kertbe vitték. De megszólalt a griffmadár:


- Királyfi, nagyon éhes vagyok, adj ennem. - Mondjad, mit ennél?


- Van a te apádnak egy falka birkája?


- Van az én apámnak tíz is - feleli a királyfi. - No, hozzál nekem csak egyet.


Vittek is. A királyfinak szeme-szája tátva maradt, mikor látta, hogy az egész falkát egy szempillantás alatt megeszi. Másnap kérte a másik falkát, harmadnap a harmadikat.


- Ejnye - mondja a királyfi -, ha mind így megy, te kifosztasz az összes jószágunkból.


- Ne sajnáld, királyfi - mondja a griff -, megmondtam neked, hogy jó tett helyébe jót várj. Adj még egy falkát, mert a szárnyam már kinőtt.


Adott is a királyfi még egy falkát. Azt is szempillantás alatt felfalta.


- Na hallod, királyfi, most ülj a hátamra, hunyd be a szemedet. Így ni.


Fölröppent vele a griffmadár. Olyan magasan járt, hogy mi nem is láthattuk. Szállt hegyeken, völgyeken, tengereken keresztül. Egyszer csak leereszkedik, mondja a királyfinak:


- Látod azt a rézpalotát?


- Látom - válaszolja a királyfi.


- Na, eredj be, ott lakik az én nagyobbik bátyám, s mondd meg, hogy itt az öccse. De addig meg nem láthatja, amíg neked nem adja azt a szennyes inget, ami az ágya fejénél van.


Be is ment a királyfi, mondta, hogy:


- Itt van kinn a kicsi griff, ha a bátyja látni akarja, megláthatja, de csak akkor, ha nekem adja azt a szennyes inget, ami az ágya fejénél van.


Felbőszült erre a nagyobbik madár.


- Inkább sose lássam az öcsémet, de azt az inget senkinek sem adom.


Kiment a királyfi, mondta a griffnek, mit mondott a bátyja.


- Na, nem baj, ülj fel a hátamra.


Fel is ült a királyfi, a griff meg fölröppent. De mikor a palota felett röpült el, olyat rúgott a bal lábával a palota tetejére, hogy kő kövön nem maradt, úgy összeomlott. Megint szállt a griffmadár jó messzire. Egyszer csak leereszkedett, és mondta a-királyfinak:


- Látod azt az ezüstpalotát? Abban lakik az én középső testvérem. Menj be hozzá, mondd meg, hogy itt vagyok, de csak akkor láthat meg, ha neked adja azt a sódarálót, ami az ágya fejénél van.


Megharagudott a középső griff, mikor a királyfi elmondta neki az üzenetet, és azt felelte:


- Inkább sose lássam az öcsémet, de azt a sódarálót senkinek sem adom.


Kiment a királyfi, mondta a griffnek, hogy mit mondott a bátyja.


- No, nem baj, ülj fel a hátamra.


Fölszállt a levegőbe, de akkor akkorát rúgott ennek a palotának a tetejébe is, hogy az szintén összeomlott. Szállt a griff tovább. Hogy meddig mentek, azt nem tudom, de egyszer megint leereszkedtek. Ahogy földet értek, mondta a griff a királyfinak:


- Látod azt az aranypalotát? Abban lakik az én édesapám. Eredj be hozzá, és mondd meg neki, hogy itt van a kisebbik fia, de csak akkor láthatja meg, ha neked adja azt a kis könyvet, ami az ágya fejénél van.


- Jaj, ide nem megyek be, mert az apád meg is verhet.


Bátorította a griff, hogy ne féljen, csak menjen be. Hát összeszedte a királyfi az összes bátorságát, és bement, de az öreg griff olyan öreg volt, hogy már csak az ágyban feküdt. Mikor a királyfi elmondta, hogy kinn van a kisebbik fia, mindjárt megtelt az öreg griffnek a szeme könnyel.


- Na, csak eredj, fiam, hívjad be - mondta az öreg griff.


- Nem hívhatom - mondta a királyfi -, addig nem láthatja a fiát, amíg nekem nem adja azt a kis könyvet, ami az ágya fejénél van.


- Nem baj, fiam, gyere, vedd ki, itt van a párnám alatt.


A királyfi ki is vette, zsebre tette, kiment, és mondta a madárnak:


- Megkaptam a könyvet.


- Ha megkaptad, tedd el. Most gyere, menjünk be.


Bementek a palotába, mikor a két griff meglátta egymást, úgy csurgott a szemükből az örömkönny, hogy a királyfi megijedt, hogy őt elviszi a rengeteg víz. Mikor a nagy ölelkezésnek vége volt, evéshez láttak, majd megszólalt a királyfi:


- Na, kedves griffem, te jól elhoztál, de én most már nem tudok hazamenni.


- Nem baj, majd elviszlek, de három napig maradj itt.


Mikor a három nap letelt, mondta a griff:


- Na, királyfi, ülj fel a hátamra, ha akarod hazaviszlek. De azt a kis könyvet ki ne nyisd addig, amíg haza nem érsz. Megértetted?


- Meg - hangzott a válasz.


El is indultak, de mikor már közel jártak, a királyfi olyan kíváncsi lett, hogy mi lehet abban a könyvben, szépen kivette a zsebéből, hogy a griff ne vegye észre, és kinyitotta. Hát halljatok csudát, ahogy a könyv kétfelé nyílt, százával jöttek ki belőle az aranyszőrű paripák, s birkák. Meg sem tudnánk számolni, annyi kihullt a lapok közül. De egyik erre, a másik arra, szanaszét kódorogtak. A griffmadár abban a pillanatban letette a királyfit a földre, és azt mondta neki:


- Nem fogadtad meg a szavamat, most szedd össze, ha tudod, a jószágodat. Tedd, amit tudsz. - Fölröppent, s faképnél hagyta a királyfit.


Emez elkeseredve, elszomorodva azt sem tudta, hogy merre menjen. Ahogy így búnak eresztette magát, egyszer csak, nem tudta, hogy honnan, az égből pottyant, vagy a földből nőtt ki, csakhogy állt egy ember előtte, és megszólította őt:


- Sose búsulj, királyfi, amiért azok a jószágok szétszéledtek. Majd összeszedem én neked, csak azt ígérd meg nekem, hogy sosem nősülsz meg.


Könnyű szívvel meg is ígérte ezt a királyfi, az ember pedig összeszedte az állatokat. Annyi volt a ló, a birka, hogy szerit-számát sem lehetett tudni. Volt nagy öröm a királyi palotában és az egész országban. A nagy öröm között a királyfi megfeledkezett fogadalmáról, eljegyezte a szomszéd király lányát. Jegyváltás után összegyűltek a vendégek az esküvőre. Az ám, de ahogy az udvar teli volt vendégekkel, látta a királyfi, hogy jött az az ember, akinek megígérte, hogy sohasem vesz feleséget magának. Akkor nézte meg jobban azt a teremtményt, hát látta ám, hogy annak két füle mellett két szarva, hátul pedig egy hosszú farka volt. Nem ember volt az, hanem egy valóságos ördög. Megijedt a királyfi, fölpattant egy lóra, vágtára fogja, az ördög pedig uzsgyi utána. Mikor egy kocsmához ért, megverte az ablakot, bekiáltott:


- Kocsmáros, adj egy liter bort.


- Jöjjön be, királyfi - mert megismerték.


- Nem mehetek - mondja a királyfi -, mert kerget az ördög.


- Nem baj - válaszol a kocsmáros -, van nekem egy olyan kecském, ami hét mérföldre megérzi az ördögöt, és akkor mekeg.


A szép biztatásra bement a királyfi, ott is aludt akkor éjjel. Reggel, ahogy megreggelizett, elkezd mekegni a kecske.


- No, meneküljön, királyfi - mondja a kocsmáros -, mert most már jön az ördög.


Mikor indulóban volt, szaladt a kocsmárosné, adott a királyfinak egy törülközőt.


- Itt van, királyfi drága, ha valahol megmosdik, törülközzék meg ezzel.


Megköszönte a királyfi, lóra pattant. Hét nap, hét éjjel szakadatlanul vágtatott. Akkor megint egy kocsmához ért, és bekiáltott.


- Kocsmáros, adj egy liter bort, mert nagyon szomjas vagyok.


Kinézett a kocsmáros, az is felismerte a királyfit, így kiszólt:


- Jaj, királyfi drága, milyen poros, fáradt lehet. Jöjjön be, pihenjen meg nálunk.


- Nem mehetek - mondta a királyfi -, mert kerget az ördög.


- Jöjjön be nyugodtan - hívogatta továbbra is a kocsmáros -, mert nekem van egy olyan tehenem, amelyik hét mérföldre megérzi az ördögöt, és akkor bőg.


Be is ment a királyfi, megvacsorázott. Akkor éjjel ott aludt. Reggel korán, mikor a hajnal hasadt, már ébren volt. Megreggelizett. Az utolsó falatot nyelte le, mikor nagyot bődült a tehén. Mondta a kocsmáros:


- Na, most már jön az ördög, meneküljön, királyfi, ahogy csak tud.


Mikor felült a lovára, szaladt a kocsmárosné. Ez is, mint az előbbi, egy törülközővel ajándékozta meg.


- Fogadja el, királyfi, majd ha valahol megmosdik, törülközzék meg ezzel.


Elköszönt a kocsmárostól, megint hét nap és hét éjjel szakadatlanul vágtatott. Ekkor hasonlóképpen egy kocsmához ért. Itt is bekopogott:


- Hej, kocsmáros, adjon egy liter bort, mert nagyon szomjas vagyok.


Ez a kocsmáros is felismerte, hogy királyfi, és behívta.


- Nem mehetek - mondta a királyfi -, mert kerget az ördög.


- Jöjjön be, királyfi, mert van nekem egy olyan ökröm, amelyik hét mérföldre megérzi az ördögöt.


Be is ment a királyfi, itt is aludt. Reggel korán felkelt, mert már tudta a másik két helyről, hogy milyen korán jön az ördög. Alighogy megmosdott, hozza a kocsmárosné a törülközőt. Megtörülközött, de a reggeli mellé már nem ülhetett, mert az ökör úgy bömbölt, hogy majd szétrepedt az istálló.


- No, csak meneküljön, királyfi.


Menekült is. Mikor jó darabig vágtatott, akkor vette észre, hogy a törülköző nála maradt. Odatette a másik kettőhöz. Hét nap, hét éjjel csak vágtatott, de akkor már nem talált több kocsmát, se falut, se házat, hanem egy erdő közepén találta magát. De olyan fáradt volt, hogy nem tudott tovább menni. Lovát elbocsátotta, hogy legeljen, ő pedig lefeküdt. A három törülközőt a feje alá tette, ő pedig úgy elaludt, mint a bunda.


Reggel, mikor fölébredt, látta, hogy a nap már magasan járt az égen. Kereste a három törülközőt, amit a feje alá tett. Hát halljatok csudát, nem találta sehol. Hanem mit látott? A három törülköző helyett olyan három kutyát, hogy megijedt tőlük, mikor meglátta.


Megszólalt az egyik kutya:


- Ne félj, királyfi, mi nem bántunk téged, hanem meg akarunk őrizni az ördögtől. Aztán tudd meg a nevünket - mondta a nagyobbik kutya. - Én Hegynélnehezebb-vasnálerősebb vagyok.


A másik: - Én Messzelátó vagyok.


A harmadik: - Én Messzehalló vagyok.


Erre felbátorodott a királyfi, megfogta a lovát, csak úgy kantárszárnál fogva vezette ki az erdőből. Ment, mendegélt. Egyszer egy kis kunyhóhoz ért. Gondolta: „Már hetek óta járkálok, jó lesz födél alá húzódnom." Be is ment. Benn a házban egy vén öregasszonyt talált.


A vén banya kezdett nyájaskodni: - Mi járatban van, királyfi?


Azt felelte, vadászaton jár, szeretne egy kicsit pihenni.


- Na lássa, nálam pihenhet. Itt ez a nagy erdő, ide kijárhat vadászni.


Ott is maradt a királyfi, jól érezte magát. Minden nap kijárt az erdőbe a három kutyával, vadászgatott. Egyszer azt mondta az öregasszony: - Ó, királyfi, ne vigye ezeket a kutyákat. Ezek úgyis nehezek, nem tudnak szaladni a vad után. Hagyja itthon őket, majd én vigyázok rájuk.


Erre a királyfi otthon hagyta a kutyákat. Kiment magányosan vadászni. Alig egy jó óra hosszat járkált az erdőben, hát egyszer csak meglátta, hogy jön az ördög. Megijedt a királyfi, elhajította a puskáját, fölmászott egy fára. Az ördög pedig a fa alá ment:


- Na, királyfi, hiába menekültél előlem, úgyis megtaláltalak.


- Nem baj. Tudom, most végzel velem, de engedd meg, utoljára hadd énekeljem el az én énekemet.


- Hahaha - nagyot kacag az ördög -, tőlem tízet is énekelhetsz, mert úgyis tudom, hogy a kutyáidat akarod hívni, csakhogy azokat az én anyám bezárta egy vaskamrába. Onnan pedig


ki nem jönnek soha, mert tudd meg, az a banya, akinél laktál, az én anyám.


A királyfi nagyon megijedt, de azért mégis elkiáltotta magát:


- Hegynélnehezebb-vasnálerősebb, Messzehalló, Messzelátó kutyáim, gyertek, mert bajban vagyok!


Mondta a Messzehalló:


- Kelj fel, Hegynélnehezebb-vasnálerősebb, vesd magad a kamra ajtajának, mert hív a királyfi.


Az csak nekivetette az oldalát az ajtónak. Hát csodák csodájára, egyet reccsent, kettőt roppant az ajtó, oldalastul együtt kidőlt. A Messzelátó rögtön meglátta a királyfit a fa tetején.


A három kutya odaszaladt. Az ördög menekülni akart, de a kutyák megfogták:


- Mit csináljunk vele, édes gazdám? - kérdezte a nagyobbik kutya.


- Hát biz azzal labdázzatok egy kicsit, majd harapjatok belőle egyet-egyet.


Úgy is csináltak. Elkezdtek vele labdázni. Messzehalló harapott egyet, Messzelátó is egyet, ami maradt még belőle, azt Hegynélnehezebb-vasnálerősebb mind megette. Akkor a királyfi leszállt a fáról, elindult hazafelé. Az első kocsmánál elmaradt az egyik kutya, a másiknál a második, a harmadiknál a harmadik. Kiabálta a nevüket, fütyült nekik, de a kocsmáros utána szólt:


- Édes királyfi, ne hívd őket, mert a három kutya a három törülközőből lett, és az pedig a miénk, a három kocsmárosé.


Így aztán a királyfi hazament, tovább folyt a lakodalom, megesküdtek, s még ma is boldogak élnek, ha meg nem haltak.



Tündér mesék-Hajnalcsillag - Unikornis Kiadó
Budapest - 1999










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!