Bejelentés



Cintia Tündéres , mesés oldala
Szép Tündérország támad föl szívemben

MENÜ










Az óriások - Mese ? Legenda ? Netán valóság ?



a) a jelenlegi ember, amely nagyjából hat láb magas

b) tizenöt láb magas ember délkelet törökországból, az ötvenes évek végéből. a feltárás során több óriás csontvázat is találtak.

c) római csontváz krisztus után kétszázharmincöt-kétszázharmincnyolc között.

d) góliát kb. kilenc láb magas volt. (ld. 1sámuel 17:4, a tizenegyedik század végén)

e) óg királya (akiről említést tesz az 5mózes 3:11) körülbelül tizenkét láb magas volt, egyesek szerint viszont tizennyolc.

f) ezerötszázhetvenhétben talált emberi csontváz lucerne tartományból

g) huszonhárom láb magas csontváz ezernégyszázötvenhatból, franciaországból.

h) egy több mint huszonöt és fél láb magas test a francia chaumont kastély közelében. szinte teljesen épen találták meg.

i) szinte teljességgel hihetetlen az a két harminchat láb magas csontváz, amelyet a karthágóiak ástak ki valamikor krisztus előtt kétszáz-hatszáz között.
.............
A görögök úgy tudták, hogy Gaia földanyának először csak félig ember-formájú, hekatonkheir, azaz százkezű óriásgyermekei születtek: Briareusz, Gügész és Kottosz. Őket három egyszemű küklopsz követte: Brontész, Szteropész és Argész, akik mind mesterkovácsok voltak, és szabad idejükben hosszú falakat építettek. Hatalmas kőtömböket illesztettek össze minden kötőanyag nélkül, és olyan pontosan, hogy a nekik tulajdonított falak néhol még ma is állnak.

Küklopsz volt Polüfémosz is, akinek az Odüsszeusszal illetve a szép Galateiával kapcsolatos kalandjai szereztek irodalmi halhatatlanságot. A spanyol Góngora írja Polüfémoszról:

„Hegysége volt tornyosuló tagoknak
Neptunus e félelmes ivadéka,
Homloka boltján egy szem ragyogott csak,
Oly fénylőn, mint egy óriás planéta,
Küklopsz volt, kinek vesszőként hajolgat
Markában a legderekabb fenyőfa,
S vékony nádszál leszel, mi súlyra mázsa,
Ma pásztorfütykös, holnap sétapálca.

Sötét, kondor haja mintha a Léthe
Fekete habjainak mása volna;
S mely viharzón szánt rajta át, a szélbe
Csapdos ziláltan, leng fölborzolódva,
S szilaj szakállbozont bő vízesése
Lepi a Pireneusok mogorva
Fiának mellét, mit tíz ujja fésül
Ritkán, lomhán, siker reménye nélkül.”

(Kálnoky László fordítása)

Góngora nem kis sovinizmussal helyezte a szörnyű Polüfémoszt Sziciliából a Pireneusok közé.

Az óriások második nemzedéke, a gigászok is félelmetes külsejűek voltak: hosszú hajú, szakállas, kígyólábú szörnyek. Tüfón volt a legveszedelmesebb, Gaia és Tartarosz fia:

„Combjaitól lefelé nem volt más, mint tekergőző kígyók, karjait ha széttárta, száz mérföldig ért el mindkét irányban. Kezei helyén számtalan kígyófej volt. Otromba szamárfeje a csillagokat érintette, óriási szárnyai elsötétítették a napot, szemeiből lángok csapkodtak ki, szájából pedig tüzes szikrák. Amikor az Olümposz felé rohant, az istenek rémületükben Egyiptomba menekültek, és állatoknak álcázták magukat.”

Csak Zeusz merte üldözni a szörnyet Egyiptomba, onnan a szíriai Casius hegyre, majd a trákiai Hemus hegyre, és közben számtalan villámmal támadta, gyémánt sarlóval vagdosta le a testrészeit. Tüfón végül a tengeren át akart menekülni, de Zeusz utána hajította az Etna hegyet. A szörny ott van a vulkán alatt, nem tud kiszabadulni, de néha tűzzel és lávafolyamokkal fejezi ki nemtetszését.

Elég szűkös helye lehet az Etna alatt, hiszen ott van Héfaisztosz kovácsműhelye is, ahol más száműzött titánok segédkeznek a mennykövek készítésében .
--------------------------------------------------- ----
Elpusztult Talósz bronzóriás is, akit Daidalosz készített, hogy Kréta szigetét védelmezze. Csak a sarka volt sebezhető, ahol kilátszott egy kis ér. Régi indoeurópai elképzelés, hogy kapcsolat van az erek és a halhatatlanság között. Mondják azt is, hogy az istenek vére folyékony arany. Nem erekben kering, hanem az egész testüket kitölti. Ezért nevezi az Isopanisád 8. mantrája Istent érrendszer nélkülinek – ez azt jelenti, hogy halhatatlan, nem győzheti le senki. Talószt a Dioskurok, Kasztor és Polüdeukész ölték meg, nem egészen Médeia segítsége nélkül.

Szörnyű sorsra jutott Iapetosz titán fia, Prométheusz, aki ellopta az Olümposzról a tüzet, és odaadta az embereknek. Zeusz egy sziklához kötözte, ahol keselyűk marcangolják a máját. Az Atlasz nevű óriást Perszeusz kővé változtatta, azóta az égboltot kell tartania. A százszemű Argoszt Zeusz ölte meg, amiért elaludt a szép zeneszóra, ahelyett, hogy a rábízott hölgyet megőrizte volna. A nagy világkor végén minden óriás el fog pusztulni:

„Mindenütt megrendült a föld, aki adja az ételt,
Tűz ropog, és lángokban vész el a végtelen erdő;
Felforr menten a sok hulláma az Okeanosznak,
Forr a kietlen tenger, és tüzes gőz bekeríti
Most a titánok nemzetségét. Fölcsap a tűzláng
Istenek tiszta egéig…”

(Hésziodosz: Theogónia, 693 ff.)
--------------------------------------------------- ----------
Az óriások mindig veszítenek, hiába az előkelő származásuk, az univerzum teremtésében, fenntartásában vagy elpusztításában vállalt szerepük. Az Ószövetségben több teremtésmítosz is van. A Genezis I.6,2-4 Isten fiainak, a mai emberek őseinek nevezi az óriásokat:

„És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala…

Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szülének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.”

Az óriások neve Nefilim, a semita NFL szótőből, ami azt jelenti, lehajítva lenni, vagyis akiket lehajítottak a földre – mint Lucifert és a légióit. Az óriások és az ördögök sokszor keverednek a keresztény legendákban. A „sem” szót fordítja Károli Gáspár híres-nevesnek. A szó tulajdonképpen az eget jelentő sem, samaim, és azt jelenti, akik fönt voltak; talán a nap birodalmában, amelynek egyik semita neve Samas. Lehajították őket, vagy lerepültek, mint a sasok; persze hogy egyesek azt mondják, ufonauták voltak, és valami rejtélyes céllal jöttek a földre. Apokrit írások őröknek, figyelőknek nevezik őket.

Más óriásokról is beszél az Ószövetség (pl. Jób 26.5); ezek a Refaim. Néha ez a szó a halottakat jelenti, máskor egy régen kihalt népet, akik az emberiség ősei voltak. Egy ugariti himnuszban a Refaim az „istenek”, akiket Danil földi király meghív lakomára:

„Hozzá siettek, az istenek hozzá siettek.
Kocsijukat előhozták,
Lovaikat szerszámozták,
Kocsijukba léptek, s elindultak.
Mentek egy napot, kettőt,
S harmadik nap az istenek,
Mikor a nap lenyugodott,
A szérűhöz elérkeztek…
Az istenek
Hozzá nem siettek, az égiek
Hozzá el nem mentek.”

Derűsen parlagi kép: az istenek állva utaznak lovas kocsijaikon, megunják a hosszú utazást, és ott maradnak a szérűnél. Danilnak azonban nagyon fontos ez a látogatás, mert fiú utódot szeretne kérni a Refaimtól. Többször is megismétli a kérést:

„Mint barátaim, jöjjetek
Házamba, hármasával,
Siessetek, palotámba lépjetek.”

A töredékes himnusz a lakoma leírásával végződik, ahol minden van, bika, bárány, bivalyhús, olajág, virágfüzérek, és folyik a bor:

„Egy napot, kettőt lakomáztak a Refaim,
Hármat, négy napot, ötöt, hat napot
Lakomáztak az istenek, s itták az italt,
Mit Libanon ad.”

A Refaim eltűnik az Ószövetségben, összekeveredik a halottakkal; de még Mózes is találkozott óriásokkal, amikor a Kánaán felé vezette a népét, „Moáb határain túl, Ar felé.”

„Óriások földének tartották azt is, óriások laktak azon régenten, akiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak.

Ez a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén.” (Mózes V.2.20-21)

A kihalt óriások földjén azonban még ott élt egy óriás király, a básáni Og, akinek méretes vaságyát még sokáig mutogatták Rabbátban. Egyébként ez a vaságy az egyik érv, amelynek alapján Ibn Ezra és Spinoza „bebizonyították,” hogy nem Mózes a Pentauchus szerzője.

Az óriások létezését azonban még ők sem tagadták; nem is tehették, hiszen kb. Kr.e. 1000-ben még a filiszteusok között is megjelent egy példány, a csaknem 3,5 m magas Góliát. Plinius azt írja, hogy Claudius császár idejében mutogattak egy 2,70 m-es, Gabbaras nevű arabot Rómában; de ugyanilyen magas volt Maximus császár is, aki a felesége karkötőjét viselte gyűrű helyett a hüvelykujján. A 17. században szicíliai barlangokban találtak ezt-azt, amit óriáscsontoknak néztek, a 19. század végén pedig az amerikai Ohio és Kentucky államokban kerültek elő nagy csontok, mégpedig pattintott kőszerszámok társaságában. Sajnos a tudósok lerombolták ezt a legendát, azt mondják, hogy medvék felejtették ott a csontjaikat…



A kelták az alvilág, a halottak istenétől származnak, ezt írja Caesar. Partholon volt az első királyuk, akik nyugatról, a boldog szigetekről jött Írországba, és legyőzte az őslakos óriásokat, a vad és kegyetlen fomoriakat.

Az akkád teremtésmítosz, az Enuma Elis szerint is az óriások előzték meg az embereket. Apszu, az édes víz, és Tiámat (Tamtu), a sós víz első gyermekei óriások voltak: Lahmu, Lahamu, Ansar és Kisar. Később Tiámat megteremtette az óriások második nemzedékét is: óriási kígyókat, sárkányokat, oroszlánokat, skorpióembereket, vérivó kutyákat, halpikkelyes férfiakat, bikafejű óriásokat; de Marduk mindet legyőzte.

Az indiai kozmogónia óriásai az ezerfejű és ezerlábú Purusa, illetve a 12 Pradzsápati; az Eddában Ymir, a görögöknél az aeónok, Kínában Pan-ku, a Kabbalában Adam Kadmon áldozzák fel magukat, hogy létrejöjjön a világ. A hettita hagyományban Upelluri óriás tartja a földet. Az isteneknek és az embereknek csak addig van erejük, amíg a földdel érintkeznek. Még a mexikói Popol Vuh is óriás ősökről beszél. Más hagyományok szerint maguk az emberek voltak sokkal magasabbak és erősebbek az aranykorban – a test és a szellem óriásai. A mai emberek minden görög-latin költő és történész szerint törpék azokhoz képest, akik az aranykorban éltek.

Világszerte elterjedt az a hit, hogy régen élt egy óriás nemzetség, hiszen tele van a föld a kezük munkájával: tőlük származnak a küklopsz falak, állókövek, kő-körök, dolmenek, cairn-ok, mesterséges dombok, árkok, vagyis minden megalit struktúra. A legendák óriásokkal hozzák kapcsolatban a babiloni tornyot, de még a mükénei oroszlánkaput és a Húsvét-szigetek hatalmas szobrait is.

Sok híres megalit építmény maradt fenn a Brit Szigeteken: Stonehenge a salisbury síkságon, Avebury, Brogar gyűrűje az Orkney szigeteken, „Az ördög nyilai” Yorkshire-ban. Óriások építették Kentben a „dene-lyukakat”: egy labirintus-szerű barlangrendszert, amely afféle földalatti Stonehenge-nek tűnik. Föld alatt épültek az úgynevezett weem-ek is, amelyekben csak azok mertek lakni, akik misztikus élményekre vágytak.

Németországban a hatalmas, álló köveket óriások sírjának, Riesen- vagy Hünengrab-nak nevezik. Nem mindig lehet elhatárolni, mit építettek az óriások, és mit az ördög; mi sem tudjuk, mi az igazság az Ördög-árok vagy a Csörsz árka körül.

Angol legendákban az óriások gyakran sziklákat hajigálnak, így kérkednek az erejükkel. Egy dorsetshire-i legenda elmondja: két óriás állt egy hegy tetején, és versenyeztek, ki dobja messzebbre a sziklákat. A vesztes úgy elkeseredett, hogy bánatában meghalt. Egy mesterséges domb alatt temették el, amelyet ma is az óriás sírjának hívnak.

Az eldobott sziklákból, vagy akár csak egy marék földből gyakran új hegyek keletkeznek, pl. a Shrewsbury melletti Wrekin, vagy a Cabezon Peak Arizonában. Mindenütt óriások játszottak vagy versenyeztek az özönvíz előtt, ahol ma szétszórt kövek hevernek.

A cornwalli legendák is tele vannak óriásokkal. St. Michael hegyét egy Cormelian nevű óriás építette a feleségével, hatalmas fehér gránitkövekből. Egyszer az asszony egy zöld sziklát választott, mire az óriás nagyon dühös lett, belerúgott az óriásasszonyba, aki elejtette a követ, és meghalt. Ma is ott van a hatalmas kő, mert nincs ember, aki meg tudná mozdítani.

Goranban egy erődítményt épített az óriás, de abba kellett hagynia, mert megbetegedett. A doktor érvágást javasolt, aztán addig folyatta a vérét, amíg egészen legyengült, akkor lelökte a szikláról.

Óriások építették a St. Ives melletti várat, amelynek csak a négy kapuja maradt meg. Elásott kincsüket ma is őrzik a spriggan tündérek a hegy gránitbarlangjaiban.

Trecrobben hegyen egy óriásvár nyomait mutogatják, de szinte minden érdekes természeti alakulást kapcsolatba hoztak az óriásokkal: Óriások köre, Óriás barlangja, Óriás öböl, Óriás asztala.

Egy Bolster nevű óriás Szent Ágnest zaklatta; Nancledry Bottoms óriása főleg gyerekeket evett, akiket egészben nyelt le, és szórakozásból szétdobálta a gránittömböket a völgyben.

A Lizard félszigeten valaha nagyon primitív lények élnek, csak négykézláb tudtak mászni. Egyszer aztán zátonyra futott egy idegen hajó, és a legénysége ott maradt a lizardiak között. Ettől kezdve ezek is óriási magasra nőttek, és nagyon erősek lettek. Itt még ma is szokatlanul magas emberek élnek.



De a legtöbb óriás nem volt ilyen segítőkész. Konfliktusba keveredtek az istenekkel, félisteni hősökkel, rendre a rövidebbet húzták, és kihaltak. Kevésnek volt olyan szerencséje, mint az óriás Tárakának, akinek Szkanda hadisten megbocsátott, és átváltoztatta pávává. Azóta ezen a páván lovagol, bebizonyítva, hogy az alacsonyabbrendű energiákat is fel lehet használni a szellem szolgálatában.

Rübezahl a cseh Óriás-hegységbe vonult vissza, ahol jobb híján ostoba tréfákat űzött az emberekkel: szerzetes alakjában tévútra vezette, vagy feldobta őket egy fa tetejére, esetleg kilopta a kosarukból a piacra vitt árut, és köveket rakott a helyébe. Középfelnémet neve, Riebezagel azt mutatja, hogy eredetileg tériomorf hegyi démon volt, talán farkas.

Más óriások sűrű erdőkbe húzódtak vissza, és falevelekbe öltöztek. Középkori szerzők azt írják róluk, hogy háromszor akkorák, mint az emberek, mindig isznak, verekszenek, embereket rabolnak. Némely középkori vadembernek moha és borostyán nő a testén, ez a ruhája.

Angliában barátságosabb lény a Jack-in-the-Green, vagy zöld ember. A május elsejei népünnepeken zöld levelekbe öltöztetett szalmabábut hordoztak körül, és ezt énekelték:

Zöld Gyurit hozzuk,
Zöld Gyurit kísérjük,
Füvet adjon nyájainknak,
Jó férjet a lányainknak,
Ha nem adja, bedobjuk a vízbe.”


Közelmult:

Ezzel az írországi üdvöskével búcsúzom. 1895 decemberében találtak rá bányászati munkálatok közben. Barátunk 12 láb magas, és mellkasának területe meghaladta a 6 lábat is. A kezei 4 lábnál hosszabbak voltak, és a jobb lábán hat ujja volt (lehet a balon elvesztett egyet. A súlya csak 2 tonna volt.

Meg kell említeni, hogy az iszonyatosan magas emberek mellett, valamikor hasonlóan magas főemlősök is éltek, amik akárcsak óriás tesóink, szintén kihaltak. Esetlegesen ázsiában találhatunk "king kong" féléket. Ahogy én tudom, igazi óriást már századok óta nem láttak (kb az 1700-as évek óta), csak olyanokat, akik növekedési rendellenességgel születtek.


















Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!